Whitefül

„THEM”

A készülő albumhoz King elkezdte összeírni a karaktereket, belehelyezte őket egy olyan házba, ahol furcsa dolgok történnek, és ebbe még a sötétség erőit is belevonta. Az eredmény a „THEM” album lett, melyet 1988 júniusában adtak ki és az USA-ban több, mint 200 ezer példány talált gazdára, ezért a legjobban fogyó album lett belőle (második helyre szorítva az Abigailt). A felvételek ezúttal a koppenhágai M.M.C. stúdióban készültek. A felvételek után Andy összepakolta a felszerelését, és visszament Svédországba. Ekkor tudatosult Kingben és a producer Roberto Falcaoban, hogy az egyik dalból hiányzik egy gitárharmónia. Ez a rész viszonylag egyszerű volt, akár King is feljátszhatta volna, de inkább úgy döntöttek, hogy megismétlik az egész procedúrát. Egy kis táblára felírták a dalcímeket, alá pedig, hogy minek kell a dalba kerülni (ki szólózik, hova kerülnek a billentyűs részek, stb). Mikor egy rész elkészült, kihúzták a tábláról, így látták, hogy mi az, amit már megcsináltak, úgyhogy ehhez hasonló hiba nem történt meg újra. A CD verzión van egy bónuszdal is, ami valójában egy kis horrorjelenet, amiben nem volt zene, ez csak egy telefonbeszélgetésről szól King és a halott nagyanyja között, ami a történet misztikus hangulatát fokozza. Akkoriban jónéhány újságíró megkérdezte, hogy a történet egyes részei nem a saját gyermekkorából származnak-e, mivel a főszereplőt is Kingnek hívják, de erre a kérdésre soha nem válszolt. A „THEM” hatalmas siker lett, köszönhetően elsősorban a Welcome Home videoklipjének. Ez a video, ami az Out From The Asylum intro utáni első dalra készült, az egész történetből használt fel részleteket, kivéve a lányt, aki nem része a sztorinak. Bár a jelenléte felesleges volt, mégis szerepel benne, mivel abban az időben ilyesminek benne kellett lenni. A turnén egy nagy ház is volt a színpadon, ami Svédországban épült, valamint egy színésznő a Nagymamát is eljátszotta, és ez valami más volt, mint az eddig megszokottak. A show teátrálisabb lett, és ez volt az, amit King mindig is el akart érni, mivel ő egyszerűen ijesztgetni akarta az embereket.

Az egyik bulira elment néhány boszorkány is, és meghívták Kinget egy találkozóra Anton LaVey-jel a san francisco-i templomában. Ez volt az első alkalom, hogy találkozott a Sátánista Biblia írójával, aki a Sátán Egyházának alapítója is egyben. Egy egész éjszakát töltött a társaságában, látta az áldozókamrát is, ami két éve le volt zárva, hogy újratöltse magát energiával, és másfél órát beszélgetett LaVey-jel. Csak ketten voltak a kamrában, miközben különös dolgok történtek körülöttük. Ahelyett, hogy LaVey beszél és King csak bólogat, elmondta a véleményét a sátánizmussal kapcsolatban, hogy véleménye szerint mi m ia jó és mi nem. Ezután megkérdezte tőle, hogy mit gondol. Válaszul LaVey levette a dzsekijéről a Baphomet szimbólumot és King kezébe nyomta, amire ő később úgy emlékszik vissza, hogy egy hihetetlen élmény volt. Készítettek néhány fényképet, ezután LaVey eljátszotta Kingnek zongorán a Wonderful Wonderful Copenhagen-t, amit ő soha nem fog elfelejteni. Azóta King írt neki néhány levelet, mivel LaVey azt mondta, hogy éjjel-nappal hívhatja, de King nem él vele, mivel túlságosan tiszteli őt. Egy ideig leveleztek. Az írások tartalma annyira erős és jelentőségteljes a számára, hogy senkinek nem mutatta meg, mivel nagyon mély dolgokkal foglalkozik, és megvan bennük az egymás iránti kölcsönös tisztelet. Azóta a LaVey életrajzával foglalkozó magazinokban Kingről is említést tesznek. Néhányszor még Zeena-val, a lányával is randevúzott, akit annak ellenére kedves lánynak talált, hogy nem ismerte túl jól. Eleinte King nem tudta, hogy Anton LaVey ezt komolyan gondolja, vagy csak a pénzért csinálja, de aztán rájött, hogy komolyan gondolja, és az életfelfogásuk nagyon hasonló: a sátánizmus nem egy vallás, hanem egy életfilozófia.

Ebben az időben Geraldo Rivera, a népszerű Geraldo című tévéshow vezetője egy különleges műsort állított össze a sátánizmusról, ahová meghívta Zeena LaVey-t is. King is szerepelt ebben a műsorban, mivel a floridai koncertjére leküldtek egy embert, hogy vegyen fel részleteket a buliból. Ami viszont feldühítette Kinget, hogy készítettek vele egy45 perces interjút, de ebből csak néhány másodpercet használtak fel, amikor hülyeségeket beszélt. A dühítő az volt, hogy teljes kontextusában teljesen máshogy hangzottak ezek. A teljes szövegkörnyezetben sokkal értelmesebb lett volna.

Októberben megjelent egy válogatás EP, a The Dark Sides, ami olyan, már ritkaságszámba menő dalt tartalmazott, mint a No Presents For Christmas, a Shrine, a The Lake és a Phone Call. A kiadást követően a KISS híres basszusgitárosának Gene Simmonsnak az ügyvédei beperelték Kinget. A levelükben az állt, hogy okuk van feltételezni, hogy a The Dark Sides EP borítóján használt arcfestés ugyanaz, mint amit Gene használt a hetvenes és nyolcvanas években. Ez Kinget teljesen meglepte, mivel életében még nem találkozott olyan emberrel, aki ezt állította volna. Ezen kívül még azzal is vádolták, hogy a koncerteken is a KISS-t utánozza. A két műor között pedig nagy különbségek vannak. A KISS olyan látványelemeket használt, mint tűzfújás, vérköpés, tűzriadók, stb., King viszont a történet szereplőit vitte színpadra, mint egy színdarabban. Mindkét oldal ügyvédei egy peren kívüli egyezséget szorgalmaztak, ellenkező esetben ez évekig is elhúzódott volna, ami Kinget nem nagyon érdekelte. Végül megegyeztek, hogy változtat az arcfestésén, amit egyébként a következő lemezre meg is tett. Annak ellenére, hogy ezt az egészet nevetségesnek tartotta, még mindig dühös emiatt, viszont adott neki némi publicitást. King tulajdonképpen köszönetet is mondhatna a sajtónak, mert nevetségessé tették a KISS, és ez volt az egyik ok is, ami miatt feloszlottak. Mindig is szerette őket, és ezen az sem változtatott, hogy Gene megpróbálta beperelni. Mindig is jobban szerette pozitívan látni a dolgokat.

Ezzel az új arcfestéssel egy lépéssel továbbment és megpróbált egy kis vért is belekeverni. Ez nagyon tetszetős volt, de rendkívül nehéz volt minden nap újrafesteni az arcára, a fehér foltokat a fekete mintával, majd hozzáadni a vért. Ezt egyébként a kezdetektől fogva ő maga készítette. Csak ült egy kávéval és egy cigarettával, és egy óra múlva kész volt. Egyszer kapott segítséget a kiadótól két hölgy személyében, akiket direkt azért küldtek, hogy segítsenek neki elkészíteni, de ezt megutálta, miután nagyon rosszul sült el. Ez pont a Kerrang! magazin számára készülő fotósorozat felvételekor történt. Sokkal könnyebb és gyorsabb volt saját maga számára elkészíteni, mivel sokat gyakorolta, és a saját arcát ő ismerte a legjobban.

A The Dark Sides megjelenését követően Mikkey elhagyta a bandát. Több pénzt kért, és mivel a zenekar ezt nem engedhette meg, úgy döntött, kilép. Emellett még az is közrejátszott a döntésben, hogy idegesítette, hogy King a banda arca, a többieknek pedig a háttérben kell maradniuk, ők csak pusztán zenészek, nem pedig a zenekar valódi tagjai. Régebben sok vita volt köztük, de néhány évvel később kibékültek és ma már ismét jó barátok. Az új ütős Chris Whitemeier lett. Bár annak ellenére, hogy nem volt rossz dobos, hamar kikerült a csapatból, mert nem volt elég kreatív.

Conspiracy

Mivel még mindig új dobost keresett, ideiglenesen felbérelte Mikkey-t sessionzenészként, de kizárólag csak a felvételek idejére. Ez alkalommal dolgoztak először az USA-ban, mégpedig a kaliforniai Canoga Parkban található Rumbo Recordersben. Ez nagyon kényelmes volt, mivel egy saroknyira volt attól a los angeles-i lakástól, ahol laktak.

Sokszor előfordult már, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történtek a stúdióban, ezúttal is volt részük ilyen élményben. A felvételeken együtt dolgoztak a producerrel és jóbarátjával, Roberto Falcaoval, valamint Gina Immellel a segédhangmérnökkel, aki néhány dologtól halálra rémült. Egyszer egy egész napot töltöttek az énekkel. Azon az éjszakán King néhány barátjával egy kis szobában üldögélt a szomszéd szobában és új riffeket próbált ki egy ijesztőbb részhez. Egyszercsak berohant hozzájuk a nő sápadtan, teljes rémületben és azt mondta, hogy épp az előbb hallotta King hangját ahogy szólt a felvevőből, pedig nem is volt benne szalag. Elmondta a szöveget nekik, amit tisztán hallott, és ők megdöbbenéssel hallgatták: ugyanaz a szöveg volt, amit a stúdión kívül próbáltak. Ami a legkülönösebb volt, hogy ezt a részt soha nem vették még fel. Ezután belépett egy másik nő, aki pontosan ugyanezt hallotta. Azonnal leellenőrizték a felvevőt, hogy lássák, nem valami hiba okozta-e a dolgot, de meg kellett állapítaniuk, hogy ez King hangja volt. Egy másik alkalommal miután végeztek a felvételekkel, King és Roberto az ének keverésén dolgoztak. Ennek során egy részletet akartak kikeverni, de sehol nem találták, eltűnt! Roberto teljesen elszörnyedt és kérdezgette Kinget, hogy nem ő hülyéskedik-e, vagy esetleg elfelejtette volna felvenni, és mindent ami eszébe jutott. De King biztos volt benne, hogy ezt már felvette és nem törlődhetett. Ez a rész nincs is fenn a lemezen, szőrén-szálán eltűnt! Ezen kívül a magnók maguktól bekapcsoltak, a szemetesek vándoroltak, egy csomó furcsaság történt.

King emlékszik, hogy Gina ült az egyik sarokban és egy könyvet írt mindig, amikor Robertonak épp nem volt rá szüksége. Egyszer odament hozzá és megkérdezte, hogy mit ír. Azt válaszolta, hogy ez egy napló a stúdióbeli eseményekről. A munkálatok végén megkérdezte tőle, hogy kaphatna-e belőle egy példányt, amit később rendkívül viccesnek talált és még mindig megvan valahol. Olyan megjegyzéseket olvasott benne, hogy „Nem igaz, hogy már megint késnek, éjfélre beszéltük meg, de már hajnali 2 óra van, biztos jó a költségvetésük”, vagy „Úgy látszik, Roberto megint részeg”.

1989 augusztusában aztán végre megjelent a Conspiracy lemez, ami a THEM albumon megkezdett sztori folytatása. Ugyanis az előző turné alatt jött rá, hogy ez még egy befejezetlen dolog. Rengeteg új ötlet villant az eszébe, amik alapján végülis befejezte. Ez a korong nem fogyott olyan jól, mint az elődje, de azért ez is elég jó lett. Az eredeti borító Kinget ábrázolta AMON kapujában egy kiásott koporsóval. King azonban nem volt elégedett vele és kidobták, de néhány túlélte, és manapság ez az egyik legjobban keresett King Diamond ritkaság. A borítóra ezután egyszerűen egy kép került fel King új arcfestésével. Ez azonban megint vitákat robbantott ki, és néhány országban, mint például Korea, be is tiltották. Itt csak úgy jelenhetett meg a lemez, hogy a borítón csak a logó és a Conspiracy cím szerepelhetett.

A turnéra Kingnek szüksége volt egy állandó dobosra, úgyhogy még a lemezmegjelenés hónapjában, miután több, mint 40 dobost hallgattak meg Snowy Shaw belépett a zenekarba. Snowy meghallgatásának ideje elég zavaros volt. Azon a nyáron töltötte be a 21. életévét, és Los Angelesbe kellett emiatt utaznia. Történt egy kis rock’n’roll stílusú balhé is a koppenhágai reptéren, ahol Pete Blakk és Snowy találkozott Hal Patinoval. Mivel mindhárman tökrészegek voltek, kidobták őket a los angeles-i gépről, mert amely már amúgy is 10 órás késéssel indult volna, de ők még egy órával később szálltak fel rá. A többi utas tapsolt is a rendőröknek mikor letessékelték őket a gépről. Pete valahogy mégis elintézte, hogy a légitársaság kárpótolja őket egy vacsorával és egy hotelszobával, ahol rögtön alaposan kiürítették a minibárt, mielőtt elmentek volna kocsmázni. A következő nap Pete elnézést kért a légitársaság menedzserétől, és ezután kétnapos késéssel megérkeztek Los Angelesbe, ahol King menedzsere, Olé Bang várta őket egy nyitható tetejű Cadillac-ben, és a Canoga Park-beli szállásukra vitte őket, ahol a szomszédban éppen buliztak. A próbastdióban, ahol egyébként az egyik ajtó mögött a Guns N’ Roses is játszott, Snowy elkezdte játszani a Welcome Home-ot, majd gyorsan még másik kettőt. Ezután King megfordult és felmutatta Snowy-nak a hüvelykujját. Azon az estén elmentek ünnepelni egyet a Rainbowba, és más klubokba a Sunset Boulevardra, ahol rockerek ezrei álltak sorban, egyik ragyogóbb hely volt, mint a másik. Másnap a banda elment Hollywoodba, egy régi mozistúdióba, hogy leforgassák a Sleepless Nights videoklipjét a klasszikus horrorfilmek stílusában. Az eredeti ötlet, hogy fekete-fehér legyen, először meghökkentette Kinget, de mikor keverték régi filmek képeivel, az egésznek olyan hangulata lett, mintha tényleg akkoriban készült volna.

A turnén a bulik a Cremation című dallal értek véget, akárcsak a lemez. A dal alatt néhány ember kinyitott egy koporsót, amit előzőleg a színpadra vittek. Ezt egy emelvényre tették ahol King belefeküdt. Volt egy kis csapóajtó az emelvény oldalán, és be lehetett látni. A műsor egy részénél lekapcsolták a fényeket, és behoztak egy égő fáklyát és meggyújtották a koporsó belsejét. A lángok elkezdtek lobogni, miközben továbbra is be lehetett alá látni, és csak egy égő csontváz volt benne… és King eltűnt. Ezt a trükköt nagyon szerették az emberek, ezért más King Diamond turnékon is használták. Ezek a trükkök nem csak hogy jól működtek, de a kezdetektől tervezték őket, ahogy visszaemlékszik, az album megírásával egyidőben a koncert látványterve is kialakult a fejében.

Ebben az időben King visszaköltözött Dániába, mivel nem nem tudott Los Angelesben élni. Mindig is könnyen alkalmazkodott más kultúrákhoz és szokásokhoz, de az nem az ő világa volt, bár több, mint másfél éven át próbálkozott vele. Túlságosan felszínes volt számára, túlságosan különbözött az előző életétől. Bár még mindig szeret egy vagy két hetet eltölteni ott, de akkor el kellett onnan jönnie.

1990 elején az európai turnén a spanyol koncerten Snowy eltörte a lábát, de a hátralévő bulikat nagyobb probléma nélkül be tudta fejezni. Nem sokkal ez után, 1990 márciu 9-én a Mercyful Fate majdnem az eredeti felállásával a színpadra lépett, mivel Hank, Michael és Timi csatlakozott a King Diamond zenekarhoz és a Conspiracy turné utolsó napján Koppenhágában egy közös jammelésbe kezdtek a színpadon.