Megjelenés éve: 1991

Tagok: Kovács Ákos (ének, gitár, dobok), Hauber Zsolt (szintetizátor, effektek), Meczel Gábor (szintetizátor, dobprogramok)

1988-ban a Bonanza Banzai szinte berobbant a magyar zenei életbe az Induljon A Banzáj! című bemutatkozó lemezével. Sikert sikerre halmoznak, rövid időn belül (nem túlzás) több tízezres rajongótáboruk alakul ki. Hatalmas lemezbemutató koncertjük után be kellett vizsgálni a Petőfi Csarnok tetőszerkezetét, mert a hangerő miatt hajszálrepedések keletkeztek rajta. A csapat egyébként többé nem lépett fel ott. Ők kezdtek el használni itthon először hatalmas zászlókat koncertjeik hirdetésére, én a mai napig jól emlékszem a Nagykörúton, a villamos vonal fölött lengő hatalmas fekete zászlókra, rajtuk a zenekar jellegzetes szimbólumával. Az ős-Bonanzások biztos tudják, de aki nem, annak elmondom, hogy a jel az i és az y betűk összeírásából keletkezett.

A második, A Jel címet viselő albumukkal még inkább megfejelték a bemutatkozás sikerét, bár őszintén szólva nekem ez az anyag nem jött be annyira. A zenekart egyébként folyamatosan az a vád érte, hogy nagyon sokat merít a Depeche Mode hangzásából és zenei világából. Igazából ezen a lemezen számomra mindössze egyetlen dal van, amit bármikor szívesen hallgatok, ez pedig a Kihalt Minden, melyre videoklip is készült. Már bemutatkozáson is szembetűnő volt a frontember, Kovács Ákos szövegvilága: súlyos, apokaliptikus, depresszív szövegeivel szinte agyonnyomja az embert, helyenként a doom zenekarok szövegírói példát vehetnének róla.

Ezt követően jött 1990-ben az 1984, amely címadó dalának videoklipje elnyerte az Év Klipje címet. Látványvilágában teljesen megidézi az Orwell könyvéből áradó sivárságot. Itt más irodalmi hatás is felfedezhető, például a lemezt nyitó Szárnyas Fejvadász, amit azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni. Ekkor már rendszeresen teltházas bulikat adtak a Budapest Sportcsarnokban, nem volt ritka az sem, hogy két vagy három egymást követő estén léptek fel, de ekkor is elkelt minden jegy.

1991-ben aztán megjelent a legsötétebb anyaguk, amely A Pillanat Emlékműve címet viselte. Itt érhető leginkább tetten az a bizonyos Depeche Mode hatás, és ez már a nyitó, Monumentum című dalban is megmutatkozik, hiszen a Mode-nak voltak a korai időszakában ilyen szerkezetű dalai, a Violator-korszakban. A Szakadék című dalban remekül megjeleníti Ákos egy öngyilkosságra készülő ember gondolatait. Az ezt követő instrumentális tétel, a Bonanza Pogo egy sorozat első darabja lett, későbbi lemezeiken Pogo III., illetve Pogo ’94 címeken folytatták. A Wartime régi hagyományaikat követve egyike az angol nyelvű szerzeményeiknek (ilyenkor néha nagyon jól lehet érzékelni, hogy Ákos hangja mennyire hasonlít Dave Gahan-ére), és a lemez csúcspontja testesül meg benne. Sötét hangulatától minden jóérzésű ember sírva könyörög kegyelemért. Az anyag végén a banda legjelentősebb számai közül kettő foglal helyet: az egyik az 1984 koncertverziója, a másik pedig a Valami Véget Ért című ballada, mellyel kapcsolatban először fogalmazódhatott meg az emberben a sláger kifejezés definíciója: a füleden megy be és a könyöködön jön ki. Maga a dal nagyszerű, tipikus Bonanza, de a videoklipjét olyan sokszor játszották a tévében, hogy a mai napig nem hevertem ki.

Ezek után jött ki a nagysikerű Bonanza Live! Banzai, melynek felvételén volt szerencsém ott lenni, majd 1992-ben a legsikeresebb korongjuk, az Elmondatott. Ezután - bár sikeresek maradtak - megfejelni már nem tudták, emiatt egy kicsit visszaesett irányukban a érdeklődés. Később Ákos kiadott két szólóalbumot is, a Karcolatokat az egykori Ossian gitáros Maróthy Zoltán segítségével, majd a Test címűt. Az utolsó, Jóslat lemez készítésekor már annyira nem voltak jóban a zenészek, hogy Menczel Gábor már szinte egyáltalán nem vett részt a munkálatokban. Mindenesetre 1991-ben egy nagyszerű pillanatnak állítottak emlékművet.