Whitefül

Probot

Ebben az időben King vendégszerepelt Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters) metal projektjében. A lemezen az összes dalt Dave írta, majd elküldte az összes kedvenc metal énekesének, közük King Diamondnak is. Mindannyiukat meghívta, hogy egy dalhoz írjanak szöveget, majd rögzítsék is a lemezre. King dala a Sweet Dreams egy lassú és súlyos szám. A zene egyáltalán nem King Diamond stílusú, mivel Dave írta, de közben King járt a fejében. Egy csendes introval kezdődik aztán elkezd súlyosodni. A dal elején egy halk hang az mondja: „Engedj be… Engedj be”, aztán egy klasszikus King-es nevetés hallatszik, és a dal folytatódik. Ezen kívül a dal gitárszólóját a Soundgarden zenésze, Kim Thayill játszotta fel. A dal története egy emberről, aki elvesztette a lelkét, ami már a Pokolban van, és megpróbál valakinek az álmaiba férkőzni, és ellopni a lelkét. King nagyon örült, hogy felkérték a vendégszereplésre, és nagyon élvezte a munkát. A Probot lemezének eredetileg 2002 őszén kellett volna megjelennie, de a dátum eltolódott, és csak 2004 február 10-én látott napvilágot. A banda a Southern Lord kiadóhoz szerződött, akik az anyagot CD-n és LP-n is megjelentették.

2001 március 11-én hivatalosan is bejelentették, hogy Mike Wead fog Glen Drover helyére lépni, de nem csak a House Of God Európa turnéjára, hanem állandó tagként. Ez a körút március 13-án indult Oroszországban, és április 30-án ért véget Hollandiában.

2001 március 26-án a Massacre kiadó piacra dobta a Nightmares In The Nineties című válogatáslemezt, ami a legutóbbi King Diamond lemezekről tartalmazott dalokat, és King egyáltalán nem támogatta a kiadást. Összesen 14 dalt tartalmaz a The Spider’s Lullabye, a The Graveyard, a Voodoo és a House Of God lemezekről. Ugyanezt a négy korongot néhány hónappal később újra kiadták egy box set-ben, melynek Decade Of Horror volt a címe. Ebben a kiadványban 4 db bakelit picture lemezként szerepeltek, és korlátozottan, 1000 példányban jelent meg.

Abigail II: The Revenge

2001 május 15-én elkezdődtek a következő King Diamond album munkálatai. Öt hónapig dolgoztak az anyagon, és szeptemberben fejezték be. A korong az Abigail II: The Revenge címet kapta, és a 14 évvel azelőtti Abigail lemez folytatása. Mikor King három évvel ezelőtt turnézott, elég sokan odamentek hozzá, és mondták neki, hogy jó lenne, ha megint készítene olyan albumot, mint például az Abigail, de nagyon ellene volt, hogy a régi anyagait másolgassa. King mindig is előre haladt a bandáival, sohasem gondolkodott azon, hogy újracsináljon valamit is. Egyébként az volt az érdekes, hogy mikor kiadták az Abigail lemezt, még rengeteg nyitott kérdés maradt, sok dolgot nem mondott el, ezért is gondolta, hogy ezúttal jó ötlet visszanézni és elővenni a kérdéseket. A környezet ugyanaz volt, két főszereplő ugyanaz volt, Abigail és Jonathan, úgyhogy a rajongók nagyjából tisztában voltak a körülményekkel, csak tizennyolc évvel később. Néha előfordul, hogy egy történet szereplői valós személyeken alapulnak, és pontosan ez történ itt is, mivel Jonathan szolgája, Brandon Henry King házvezetőjéről lett mintázva. Ezt megelőzően megkérdezte, hogy felhasználhatja-e a sztoriban, mire azt válaszolta, hogy akkor is megtiszteltetésnek fogja venni, ha meghal.

Mikor vették fel az Abigail-t, a banda nagyszerű hangulatban volt. Az eltelt években nem volt alkalmas idő és hely, de még megfelelő zenészek sem, hogy folytassák. Három évvel ezelőtt körvonalazódott először a lehetősége a folytatásnak, mikor megváltozott a banda felállása, és ekkor érezte King, hogy eljött az idő Soha még ennyire nem volt izgatott egy dobos kapcsán, mint Matt Thompsonnál, ugyanis bármivel állt elő Andy vagy King a próbákon, ő mindig le tudta játszani, és belevitte a saját egyéni stílusát. King kipróbált néhány új hangot is az új ötletekhez, olyanokat, amiket előtte még soha nem csinált, nagyon lelkes lett amiatt, amit belevitt. Úgy érezte, hogy a zene teljesen elkapta a régi King Diamond lemezek hangulatát, csak egy kicsit komplexebb lett.

Mint mindig, King elkezdett dolgozni a házi stúdiójában a demókon, összerakta gitártémákat a dobgéppel és némi billentyűrésszel, majd levitte a többieknek, hogy megmutassa. Ezek a demók nem tartalmaztak éneket, szólót, csak a zenét. Innentől együtt dolgoztak rajta, egészen addig míg elégedettek nem lettek vele. Soha nem volt kétségük afelől, hogy nagyszerű lesz, és nem féltek a hibáktól. King bízott a többiekben, mindannyiukat zseniálisnak tartotta. Látszott, hogy nagyon koncentrálnak, és ez a felvételeken is hallatszott. A demók is elég jól szóltak, ahogy azoknak illik, de amikor a stúdióban hozzáadták az éneket és a többi harmóniát, valamint megvastagították a gitárhangzást, a zene egyenesen nagyszerű lett. King úgy érezte, hogy csak ez a felállás tudta azzá tenni a lemezt, ami.

Az Abigail II, mint minden konceptalbum, amit King eddig készített, elég gyorsan összeállt. A korábbi munkamódszer szerint dolgoztak, mint alap, aztán hozzáadták a gitárokat és Matt is rengeteg ötletet hozott, miközben a saját dolgát végezte, amit King teljesen elfogadott és lelkes volt. Amint a zene elkészült, King elkezdett dolgozni a szövegeken. Mint általában, az alapötlet és a karakterek viszonylag hamar megvoltak. Általában összefüggésben van az otthonával, ami elég hátborzongató egy csomó furcsasággal, és neki szüksége van az ilyen atmoszférára. Ha megvan a sztori, a zene és a cselekmény, akkor bármilyen konceptalbum felvétele lehetséges. A sztori bonyolultsága a rendelkezésre álló időtől függ. Bizonyos esetekben néhány történet bonyolultabb, mint a többi, mivel nehezebb bennük megtalálni a logikát. Mehetsz előre és vissza az időben ez ettől a komplexitástól függ, amint King megír egy rövid történetet, addig gondolkodik rajta és jár utána, amíg már senki nem mondja neki, hogy logikai buktatók vannak benne. Meg kell tudni mindent magyaráznia, és a nehéz rész ebben, hogy a saját ötleteiddel szemben legyél kritikus, és csak akkor nyugodj meg, ha mindenre megnyugtató módon tudsz választ adni. Minden történetnél más a kifejtés ideje. Rövid sztorinál sokkal nehezebb, mivel csak kevés helyed van a lemezen és ezt úgy kell megcsinálni, hogy ne menjen a zene rovására. Ez nem könnyű, de igazi kihívás. Nem lehet használni a teátrális hangokat végig, mivel az túlságosan musical hatást kelt. Miután a zene megvan, a történetet fejezetekre osztja, majd az egyes részeket összekapcsolja a megfelelő hangulatú zenével, így mindegyik fejezet egy dallá válik. A stúdióban, ahogy az várható volt King hangján és a gitársávokon kellett a legtöbbet dolgozni. Nagyjából 70%-ban King hangjával dolgoztak, és csak a maradék időt a zenével. A stúdióban kellett ugyanis megtalálni a megfelelő hangot a megfelelő zenéhez. Mikor a demókon dolgozott, már kialakult a fejében egy standard hang, de amikor kialakultak a végleges karakterek, meg kellett találnia a hangulathoz szükséges hangot, ezért pontokba szedte, hogy kell falsetto, vagy morgó ének, és ez jó ötletnek bizonyult. Ez segített az egész anyag megformálásában, a hangulati váltásokban. Harmóniákat írni nagyon nehéz dolog, de így a zene részévé válhatsz. Ennek a nagy részét előre eltervezik, de a stúdióban sosincs minden úgy, ahogy szeretnénk.

Ezúttal is történtek furcsa dolgok, akárcsak a régebbi lemezek felvételénél. Kingnek négy dalt is kétszer kellett felvenni, mert használhatatlanná váltak, ugyanis a cuccaikból néhány darab nem úgy működött ahogy kellett volna. Mire rájöttek, négy dal már kidobható volt, ezért Kingnek újra kellett csinálni mindent, az énekkel és mindennel, ami extra munkát jelentett. Ez természetesen nem a stúdió hibája, mivel King nagyon szeret oda visszajárni. Olyan volt, mint Abigail: nem akart újra megszületni. Néha furcsa dolgok történtek akkor is, amikor King és Kol Marshall producer dolgoztak a stúdióban, keverték és maszterizálták az anyagot. Éppen kikapcsolták a berendezéseket és leültek beszélgetni, mikor a magnó hirtelen bekapcsolt, pedig senki nem nyúlt hozzá. Erre az albumra Mike-nak két szólót a saját stúdiójában kellett felvennie, mivel mikor elhagyta a csapat stúdióját, még nem készült el mindennel. Ez egy 24 sávos stúdió, itt veszi fel a szólóanyagait is. Nagyon jó az ottani felszerelése, így nem okozott neki problémát a két szóló feljátszása.

King legalább napi 12 órát dolgozott a lemezen. Ezután hazament, útközben vett valami kaját, kb délután 3 körül. Aztán evett, és este 10 körül lefeküdt aludni, reggel nyolckor pedig kelt. Adott enni a macskáknak, átnézte az emailjeit, kifizetett számlákat, majd teljes stresszben visszament a stúdióba. És ez 12 óránként ismétlődött. Számos dal nagyon sok időt vett el, mint például a The Wheelchair, ami 10 órájába került. Az ének az idő 20%-ában került rögzítésre, a maradék 80% pedig a vokálokra ment el. Ráadásul minden nótát hatszor-hétszer is felénekelt. Volt olyan sor, amit hatszor, hétszer, de néha nyolcszor is elénekelt, mire úgy érezte, hogy tökéletes lett. Sok effektet is használt az éneken, ami még inkább előhozta a hátborzongató hangulatot, és nem volt annyira száraz, mint a legutóbbi lemezeken

Ezen kívül még egy vendég is szerepelt a lemezen, egy hatéves kislány, akit Alyssa Biesenberger-nek hívnak, és ő játszotta el Little One szerepét. Ő egyébként Kol Marshall producer egyik haverjának a lánya. Két szó kivételével az egész outro-t ő mondta el, mivel 6 éves létére tökéletesen tud olvasni. Felvették vele ezeket a szövegrészeket, majd megkérték arra a kislányt, hogy sírjon egy kicsit. Ő azonban hirtelen kinyitotta az ajtót, és közölte, hogy ezt ő úgy is elő tudja adni, hogy egyszerre beszél és sír. Egyszerűen szólni sem tudtak a döbbenettől. Már rögtön elsőre tökéletes lett! Néhány másik dalban is szerepel, a Mommy-ban és a Little One-ban. Abigailt is lehet hallani egyszer-kétszer. Először mikor sír, aztán mikor nevet, de ezeket ezek csupán effektek, mint a The Storm elején hallható eső és mennydörgés. Egyébként ezek ugyanebből a mintából származtak, de egy kicsit módosítottak rajta. Ezeket az effekteket egy portugál filmes srác küldte nekik. Egyébként az intro az nem innen származik, azt King játszotta fel teljes egészében szintetizátoron.

A lemez borítóját eredetileg egy svéd srác készítette, de valami nem stimmelt vele, mert egy olyan borítót akart neki eladni, amit már az első részhez lerajzolt, csak annyit változtatott rajta, hogy a lovas kocsit megfordította, kék helyett vörös lett, és a háttérbe odarajzolta a leégett kúriát. De nem ezt kérték tőle, ezúttal azt szerették volna, ha a rajz passzol a történethez, nem úgy, mint az előző Abigail albumnál. Ekkor gyorsan kerestek valakit, aki megcsinálja, és ekkor találták meg Travis Smith-t Seattle-ben, aki előzőleg a Nevermore albumokhoz készített borítókat. A rajzon a 18 éves Abigailt láthatjuk Jodi arcával. Ő az nő, aki King bulijain szokott táncolni és szerepelni. Ez nem igazán működött, mert a szemén kívül semmi más nem hasonlított Jodira. Nem egyedül Travis készítette a frontrajzot, de a belső részben is nagyban benne volt a keze. Eredetileg 2001 Halloween-jén szerették volna megjelentetni az anyagot, de el kellett tolniuk 2002 január 28-ra.

Eredetileg úgy tervezték, hogy először lesz egy amerikai turné, és ezután következik Európa. Ekkor lett tervbe véve egy tripla koncertlemez is, ahol az első két CD-n a teljes Abigail és Abigail II sztori lett volna, a harmadikon pedig egyéb dalok. Ezen kívül erről a turnéról készült volna egy koncert DVD is, de ez egyáltalán nem volt biztos, mivel olyan hírek is szárnyrakaptak, hogy egyáltalán nem is lesz turné. A következő hónapban aztán King szomorúan be is jelentette, hogy bár jók az eladások, nem lesz turné. Az ok egyszerű: az Internet. A letöltések, és az otthoni CD írások miatt a kiadók eladási mutatói csökkentek, és már nem volt pénz rendes promóciós turnéra. Maga King azt gondolja az Internetről, hogy nagy lépés afelé, hogy beszűkítse a világot. Nincs is Internetje, nem is érdekli és egy kicsit fél is tőle, mivel ismeri saját magát: ahelyett, hogy a stúdióban dolgozna, mindenféle oldalakat nézne, információkat keresne, hosszú órákon át. Ugyanezt gondolja a kábeltévéről is, ami szintén nincs neki. Elég nagy sportfanatikus, és ha lenne kábeltévéje, akkor állandóan focit bámulna, vagy Forma 1-et, esetleg hokimeccseket. Dallasban így is elmegy minden ilyenre. Ez alatt sem pazarolta azonban az idejét, mivel már kész volt az új albumra a sztori, 2003 elején már el is kezdte felvenni. Márciusban pedig az amerikai hatóságokhoz adott be egy kérvényt, amerikai állampolgárságot kérve.