Böngészem a zenéimet, és belebotlok ebbe a lemezbe. Gondoltam, meghallgatom, hiszen hosszú hónapokkal ezelőtt forgott nálam utoljára. Ez a korong a nagy sláger, a Thrash előtt jelent meg két évvel, és itt még nyoma sem volt annak a későbbi slágeres hangulatnak, mint az utána következő kettőn.
Szóval ha valaki arra kíváncsi, hogy miként kell hard rockot lazán játszani, és mellé olyan szövegeket írni, hogy a hallgató összeszarja megát, az hallgassa egy kicsi a RYFAY-t. A nyitó Freedom még nem árul el semmit ebből, viszont egy meglepően gyors darab, ami (ha helyesek az infoim), akkor az amerikai állampolgársági eskü elejének a szövegével indul. Ezután a Lock Me Up-tól fokozatosan komorodik el a hangulat, laza, de ugyanakkor hard rock mércével mérve tömény, zúzós dalok érkeznek, sőt a Step On You-ban olyat énekel Cooper mester, hogy azt kell hinnem, ennél a dalánál szabadságon volt az elmegyógyból. valami elképesztően hisztérikus a hangja. Hasonló komor a Prince of Darkness és a Time To Kill kettőse, mint a címből kiderül, ezek sem altató hatású szövegekkel operálnak. A Chop, Chop, Chop-ban visszajön a tébolyult hangzás, hogy aztán két olyan dallal búcsúzzanak, amitől feláll a hátamon a szőr. A Gail sejtelmesen indul, egy olyan szintifutammal az auksztikus gitár alatt, amiről mindenféle kísértethistóriák ugranak be. Mr. Cooper is elég magas hangtartományban hozza magát. Ezután mindenféle átkötés nélkül berobban a Roses on White Lace, ami egy kicsit olyan, mintha a nyitó Freedom testvére lenne, bár annál sokkal komorabb hangulatú.
A hangzás egy kicsit halk és poros, mondjuk ennek az anyagnak nem állt volna jól a szétpolírozás. Viszont tényleg lehetett volna hangosabb. A zenészek teljesítménye nagyon magas színvonalú, a hangzás hiányosságai ellenére is hallható mindenki, gyönyörű szólókat, és hátborzongató gitárnyúzásokat produkálnak a bárdisták, a basszus betonkeményen alapoz, és a dob is változatos témákat hoz.
Minden ízében izgalmas ez a lemez, és számomra nagyon sajnálatos, hogy az ezt követő Thrash elnyomja a fényével, pedig enélkül a gyöngyszem nélkül az sem születhett volna meg. Sokkal többet érdemelt volna ez a korong. Talán ez az írás egy kicsit változtat rajta
