Whitefül

Megjelenés éve: 2008

Tagok: sa.myel (Sami Latva, dobok, basszusgitár, gitár), t.kunz (gitár, basszusgitár), jos.f (ének), heinr.ich (billentyűk)

Furcsa ünneplést választottak annak idején az …And Oceans tagjai, hogy megünnepeljék bandájuk tizedik születésnapját: feloszlottak. Illetve egészen pontosan két társasággá alakultak. Az egyik nemes egyszerűséggel az O nevet viseli (talán visszautal az előd The Symmetry Of I - The Circle Of O lemezére) és saját meghatározásuk szerint nyers black metalt tolnak az arcunkba. Ez a társaság rendkívül lassan dolgozik, mindössze két splitjük jelent meg (az egyik a Flauros-szal, a másik a The True Black Dawn-nal és az Enochian Crescent-tel közösen), valamint egy EP-jük, ami nemes egyszerűséggel az O címet viseli. Azonban az …And Oceans világa nem múlt el nyomtalanul, elég ha ideírom az EP két dalának a címét: LB3X3-B és 613/O-W.

A másik banda pedig a Havoc Unit lett. Aki ismeri az anyabanda zenei világát… nos, az felejtse is el gyorsan, ugyanis elég messzire kerültek tőle. Ők is kiadtak egy split lemezt mégpedig az …And Oceans-szal (valószínűleg ez volt az utolsó munkájuk), és a The Sin:Decay-jel közösen. Ezt követően azonban megjelent a h.IV+ című első teljes anyaguk, amiről azt kell mondjam, hogy mikor először meghallottam, majdnem hanyattestem a döbbenettől. Én ugyanis még mindig arra az avantgarde black-re számítottam, amit korábban toltak, ehhez képest valami iszonyat súlyos industrial black/death metalt kap a gyanútlan nép.

Mikor először meghallottam az első két nótát, rögtön a következő kérdés jutott eszembe: He??? Sokáig egyszerűen nem tudtam hova tenni, hogy mi és miért szól, csak egy hatalmas massza jött át. Ami megmaradt elsőre, az a nyitódal elején és végén található arab szöveg (hátborzongató, ahogy mondja arabul, hogy a „mindenható és könyörületes isten nevében”, majd berobban a gitár), valamint a I.esus (The Liturgy Of Inhumanity) elején hallható Hitchcock-filmeket idéző hangeffektus. Viszont amit utána művelnek a When Children Are No Longer Enough (C.oitus O.rgasm C.atholic K.ids) című dalban az a lemez egyik csúcspontja. Mármint zeneileg, mert szövegileg eléggé lerágott ez a csont. Nevezetesen a keresztényellenességről szól. A dal közepe felé egy rettenetesen súlyos riffet sikerült összehozniuk, olyat, amilyet még életemben nem hallottam. A végén pedig egy Nietzsche idézetet lehet hallani a The Antichrist című művéből. Ez, a Man vs. Flesh (Structured Suicide) és a Klan Korps (Volkssturm & Erregung) a korong három nagy csúcspontja. Az előbbinél a korai Fear Factory jutott eszembe, az utóbbinál pedig egy körfűrész, annak ilyen a tempója. Igazából valami olyasmit képzeljünk el zene gyanánt, mintha egy kovácsműhelyben elszabadult volna a gőzkalapács és a háttérből behallatszik egy fafeldolgozó üzem fűrészeinek a hangja.

Az biztos, hogy nagyon nehezen emészhető korongról van szó, amit nem lehet két hallgatással kiismerni, időt, nagyon sok időt kell szentelni neki, de megéri. Méltó folytatása az …And Oceans munkásságának. Remélem, nem ez volt az utolsó anyag, amit hallottunk a bandától.