Whitefül

Megjelenés éve: 2009

Tagok: Simone Simons (ének), Mark Jansen (gitár, hörgés), Ad Sluijter (gitár), Coen Jansen (billentyűk), Yves Huts (basszusgitár), Ariën Van Weesenbeek (dobok)

A Miskolci Operafesztivál egy hihetetlenül jó ötlet, bár idén nem hívnak metalzenekarokat a Bartók-évből kifolyólag. Szerintem nagy hiba, mert ezek a bandák nem vennének el semmit a fesztivál értékéből. Viszont az elmúlt két évben két nagyszerű gárdát is sikerült a színpadjukra csábítaniuk. A Therion eléggé egyértelmű választás volt a 2007-es évre, hiszen ők már hosszú ideje szimfonikus alapra építkeznek zenéjükben. Azonban némi meglepetést okozhatott, hogy 2008-ban nem olyan banda jött, mint a Nightwish vagy a Rhapsody Of Fire, hanem a náluk sokkal kevésbé ismert holland Epica.

Az előző évben megszokott menetrendet követi a műsor, azaz a buli első felében ismert és kevéssé ismert komolyzenei tételeket, valamint filmzenerészleteket adnak elő, a második részben pedig saját dalaik csendülnek fel a Miskolci Szimfonikusok kíséretében. Az első felvonásban Simone bemutatja két darabban, hogy nem csak a saját bandája dalait tudja prezentálni, hanem a klasszikus zenével is megbirkózik, hiszen az Ombra Mai Fu-ban és a Stabat Mater Dolorosa-ban is énekel. És nem is akárhogy! A filmzenékből nekem igazán a Pókember egyveleg nem jött be, mert a filmeket is egy rakás szarnak tartom. Viszont régi vágyam teljesült ezen a korongon, ugyanis végre hallottam a Star Wars-ból azt a részletet, amit mindig is szerettem volna egy kicsit metalosabb környezetben hallani: az ötödik részből a birodalmi flotta zenéjét. De érdekes volt a Hall Of The Mountain King és a Karib-tenger Kalózai előadása is (bár ez utóbbi csak az európai kiadványon szerepel). Ezek után jöttek a saját szerzemények. A legutóbbi, nagy sikert aratott művük, a Divine Conspiracy introjával indult a második felvonás, az Indigo-val. Jó pont, hogy nem csak erre a korongra helyezték a hangsúlyt, hanem elég sokat szemezgettek az előző két anyagról is, ráadásul nem hagyták ki a hörgős nótákat sem. Volt itt minden: Safeguard To Paradise, Last Crusade, The Phantom Agony, Blank Infinity és sok más szép és jó muzsika. Simone gyakran magyarul szólt a közönséghez, de Mark is vele vezényelte végig a műsort. A ráadásban pedig a Sancta Terra, az Illusive Consensus és a Consign To Oblivion voltak azok, amik feltették a koronát erre a bulira.

Sajnálom, hogy tavaly nem tudtam elmenni, ezt kár volt kihagynom. Amilyen a szerencsém, még az idei zánkai bulijukra sem sikerült eljutnom. Na de majd legközelebb. Akik meg ott voltak, hihetetlen élménnyel lettek gazdagabbak. Némileg vigasztal, hogy kiadták CD-n (DVD-n miért nem???), így legalább egy kicsit úgy érzem, hogy ott vagyok.