Whitefül

Öt év után újra itt! Nagyon hamar elkeltek a jegyek erre a bulira, de én már szerencsére november végén megvettem, úgyhogy teljes lelki nyugalommal készültem. Kicsit ugyan aggasztottak a híresztelések, melyek szerint csak 16 számot játszanak, és ebből 9 az új albumról lesz, ami nekem annyira nem lopta be magát a szívembe. Viszont mindig azzal vigasztaltam magam, hogy akármit játszanak, a látvány mindenért kárpótolni fog.

Na de haladjunk sorjában. Először végig kellett szenvednem az előzenekart, ami a Combichrist névre hallgatott, és az emb világában meglehetős népszerűségnek örvend. Számomra azonban egy elektronikus Slipknotra hasonlított (copyright by Fügi), eléggé primitív szövegekkel. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy goa partiba csöppentem volna. Mindenesetre német precizitással kezdtek, hajszálpontosan 8 órakor, és kb. 35 percet töltöttek a színpadon. A négytagú formációban két dobos, egy billentyűs és egy énekes játszik, mégpedig igen intenzíven. Koncertjük végét elég egyértelműen hozták a nagyérdemű tudomására, ugyanis szétverték a dobcuccokat, a billentyűs pedig beleállította a mikrofonállványt a hangszerébe. Nem mondom, költséges turné lehet ez számukra!

Negyed óra átszerelés után pedig jött a csoda! Feldübörgött az intro, majd a Rammstein tagjai a színpad hátsó falán keresztül jöttek be kőtörő kalapácsok segítségével. Az introból pedig nagyon szépen átvezették az első zúzdát, ami nem volt más, mint a Rammlied. Ez után jött a B********, majd a Waidmanns Heil. Hibátlan kezdés. A következő nóta a sötét múltból támadt ránk, ez pedig a Weisses Fleisch volt. Természetesen Flake is előadta magát, csakúgy, mint anno a Live aus Berlin videon. Majd pedig következett a Feuer Frei a szokásos lángszórós fejdíszekkel. Én középtájon álltam, de még ott is lehetett érezni a hőt, ami a színpad felől áradt a nézőtérre. A nagy lángolás után következett a Frühling in Paris, ahol a háttérvászon lehullt, és egy olyan díszlet vált láthatóvá, aminek láttán a Red Alert című játék ugrott be. Till Lindemann megénekeltette a közönséget, majd a nóta végén bekapcsolt néhány lézerlámpa. Elkezdődött a Wiener Blut. Sikerült a provokatív szöveghez olyan színpadképet kreálniuk, aminek láttán számos körülöttem álló ember ledermedt. Ugyanis mikor a színpadon világos lett, kiderült, hogy a lézerlámpák felakasztott csecsemőbábukba voltak építve, amik a dal folyamán szépen felrobbantak. Egy nóta erejéig a Rosenrot albumról is megemlékeztek, ez pedig mi más is lehetett volna, mint a Benzin, ahol Lindemann egy nagy benzinkutat vonszolt a színpadra, majd a dal végén felgyújtotta az egyik technikust. Az új lemezről játszották még a Haifisch-t, majd a nagy klasszikus Du Hast/Du Riechst so Gut kettős következett (nem biztos, hogy a sorrend pontos, de nagyjából így volt). A Reise Reise is csak egy nótával képviseltette magát, a Keine Lust-tal. Játszották még a Sonne-t, majd a Pussy-val vége lett a hivatalos műsornak. Némi biztatás után azonban jött az első ráadás, ahol eljátszották a Links 2 3 4-et, az Ich Willt, és még egy nótát, amire szégyenszemre nem emlékszem. Itt jött a szokásos gumicsónakos jelenet, mikor Flake beszállt a járgányba, majd a közönség kezén elindult a messzeségbe. Közben valaki bedobott neki egy magyar zászlót, amit lelkesen meglobogtatott, majd visszaadta. Till néha még magyarul is biztatta a közönséget („kezeket a magasba!”), majd szintén magyarul búcsút vettek. A nép azonban nem engedte őket, és még egyszer visszajöttek, ekkor azonban már csak egy számot játszottak, és ez volt az est fénypontja számomra, ez pedig az Engel volt. Till hatalmas szárnyakkal a hátán énekelte végig, miközben mindenhonnan lángok csaptak fel. Ezután azonban már könyörtelenül elbúcsúztak („Szeretlek titeket! Nagyon köszönjük!”), majd egyenként kijöttek és elbúcsúztak.

A Rammstein mindig is valami különlegeset nyújtott a koncertjeiken, ezúttal sem okoztak csalódást. A közönség is hálás volt, és végigtombolta a műsort. Egyébként elég vegyes volt a társaság: a diszkós kinézetűektől az erősen középkorú szülőkön át a skinheadekig minden típusú ember képviseltette magát (pedig a Rammstein köztudottan balos beállítottságú, sőt Flake, még aktivista is a kommunista pártban, és nyíltan vallja, hogy az NDK-nak újból meg kellene alakulnia). De nem ez volt a lényeg, hanem hogy egy csodás hangulatú bulit kaptunk a pénzünkért. Kár lett volna kihagyni.