Whitefül

 Usurper

Az album felvételei közben márciusban King néhány énekrészt is rögzített a chicago-i death metal zenekar, az Usurper új, Necronemesis című lemezéhez. Az egész azzal kezdődött, hogy az Usurper ugyanazt a stúdiót kötötte le, mint a King Diamond zenekar. King sokat túlórázott, és a tulaj mondta neki, hogy van itt egy banda, amelyik szeretné felvenni az új anyagát. De ez Kinget nem nagyon érdekelte, mivel ő még nem fejezte be a melót, és semmi pénzért nem akarta félbehagyni, mert akkor elveszne az érzés. Megkérte a főnököt, hogy kérdezze meg őket, nem akarnak-e változtatni a tervükön, és ha igen, cserébe énekel a lemezükön, ha érdekli őket. Természetesen örömmel elfogadták az ajánlatát, úgyhogy King egyik nap két óra alatt felénekelt nekik egy verzét és egy refrént. Nagyon furcsa volt ez a számára, hogy bemegy a stúdióba, és felénekel valamit, amit előzőleg még sosem hallott. Ilyet sosem csinált, és ez nem is volt az ő zenei világa. Mindent beleadott, hogy átérezze a muzsikát, de nem volt könnyű, mivel valaki más szövegéről volt szó. Ott volt még az is, hogy sokkal gyorsabban énekelnek, amit King nem szeretett, mert ő szerette hosszabban énekelni a szavakat, kitartani a hangokat, ezért újra nekifutott a szövegnek, néhány szót megváltoztatott úgy, hogy a szöveg jelentésében nem változott semmi. Ez egy nagy kihívás volt a számára, de egyúttal egy olyan tapasztalat, amiért nagyon hálás volt. Az Usurperes srácokat is megkedvelte.

House Of God

Az új King Diamond lemez, a House Of God 2000 június 20-án jelent meg, az amerikai turné pedig július 20-án keződött. A történet ezúttal egy dél-franciaországi, valóban létező templomban játszódik, melynek Rennes-de Chateau a neve, és az ajtaja fölött a következő felirat olvasható: „Terribilis est locus iste” („Rettenetes ez a hely”), és amikor belépsz, egy ördögszobor üdvözöl. Ide minden évben több, mint 120 ezer turista látogat el mivel ezt a helyet misztikusnak tartják. Nem mindennapi, hogy egy templomban ördögszobor legyen. Emiatt sok ember nem is hajlandó bemenni, mert úgy tartják, hogy odabenn a Sátán lakik. Rengeteg kódolt üzenet található a falakon. Ezek titkos sírokról beszélnek, melyeket még nem találtak meg. A templom története szerint Jézus élt itt, miután állítólag keresztre feszítették. Mária Magdolna, miután Jézus meghalt, szintén itt élhetett, mivel a felesége lehetett. A történetek azt mondják, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, hanem még előtte kicsempészték a Földközi tengeren keresztül ide, ahol sok évvel később, öregemberként halt meg. A templom egyik papja, Francois-Bérenger Sauniére, aki 1885-től 1909-ig töltötte be ezt a hivatalt, állítólag felfedezett négy tekercset, melyek azt állították, hogy Jézus ezen a helyen halt meg, nem a kereszten. Az elméletek szerint a katolikus egyház komoly pénzeket fizetett a papnak, hogy megvásárolják a hallgatását, mert ez aláásta volna az hatalmukat. Meg kell érteni, hogy ha bizonyítékot találnak arra, hogy nem halt meg a kereszten, teljesen felforgatná a hitet, ha kiderülne, hogy mégsem halt meg a bűneinkért, ahogy az egyház hirdeti. Ez hatalmas válságot eredményezne, mivel a hívők rájönnének, hogy minden, amiben eddig hittek, hazugság. Ennyi az album története, ezután következett a King Diamond zenekaré. Csakúgy, mint a „The Eye” album, ez is tartalmaz történelmi elemeket, vagy legalábbis máig élő legenda. A farkas és a főszereplő az, ami az albumhoz lett kitalálva, minden más ott van, ahol az elméletek hirdetik. King sosem járt még azon a helyen, nem is láthatta, de amit az albumra írt, tökéletesen passzolt. Ez akkor vált nyilvánvalóvá King számára, miután látott néhány képet a helyről. Pontosan olyan volt, amilyennek gondolta, ugyanazokat az érzéseket sugározta, mint az ő történetében.

Eredetileg más lett volna a borító, egy fekete könyv, egy keresztnek támasztva, egy lila terítőn, a zenekarnak van is róla képe. A fekete könyv, amire az emberek azt gondolták, hogy a Biblia, valójában a Necronomicon, ugyanaz amiből két Mercyful Fate dal is készült, a The Mad Arab és a Kutulu (The Mad Arab Part Two). Kingnek volt a könyvből egy keményfedeles példánya amit Anglia németországi nagykövetének a fiától kapott, aki velük tartott egy turnén. Ez egy 666 példányban megjelent változat volt, és Kingnél van a 666-ik. Időközben Hank elküldött Kingnek egy képet, amit Thomas Holm rajzolt, ő korábban is dolgozott már mind a King Diamond, mind a Mercyful Fate borítóin. Eredetileg ezt a képet Hank az új Mercyful Fate albumhoz szerette volna felhasználni, de mikor King meglátta, mindenképp ezt akarta a House Of God-hoz. Úgy érezte, hogy tökéletesen illeszkedik a lemezhez. Mindenesetre a keresztet megtartotta a hátsó borítóhoz. Hogy ne sértsen meg senkit, úgy döntött, hogy a keresztet nem fordítja meg, csak a dalcímeket, így ha valaki el akarja olvasni őket, akkor meg kell fordítani a CD-t, ekkor lesz a kereszt is fordítva. Az ehhez az albumhoz készített arcfestés is hasonló módon készült, keresztek voltak az arcán mindkét változatban, jelezve a zavart az elmében, nem tudva, hogy vallás szempontjából melyik a jó és melyik a rossz.

A turnéra egy új koporsót vittek, mint annak idején a Conspiracy turné idején. Már egy ideje nem használta azt a trükköt, mert egy bulin kis híján meghalt emiatt, de most úgy döntött újra előveszi. Egy német koncerten ugyanis az történt, hogy az a srác, aki a gyúlékony folyadékot a koporsóba töltötte, nem tudott ott lenni. A helyettesítője pedig annyira ideges volt, hogy a folyadékot 45 perccel előbb töltötte be, nem pedig öt perccel, mint ahogy kellett volna. Amikor King belefeküdt, és megpróbálták rázárni, rájött, hogy annyira telített lett a levegő a folyadék szagától, hogy alig tudott lélegezni. Ha belenyomták volna a fáklyát, valószínűleg az egész a levegőbe repült volna. Ezért elkezdte rugdosni azt a kis ajtót a koporsó végén, hogy le ne csukják, mert akkor nagy gáz lesz. Azonnal rájöttek, hogy valami nem stimmel, mert minél inkább le akarták csukni, annál inkább rugdosott. Végülis úgy vitték ki a koporsót, hogy a trükköt nem csinálták meg. Mikor később újra meg akarták csinálni, megint nem működött, ekkor King úgy döntött, hogy elég. Nem akarta feleslegesen kockáztatni az életét, a koporsó öreg volt, és elhasznált, nem úgy működött, ahogy kellett volna, veszélyes lett. Egyébként is, ha pirotechnikát vagy bármilyen tüzet használnak egy koncerten, azt mindig nehezebb kivitelezni, mert a szervezők félnek az esetleges jogi következményektől, ha valami balul üt ki. A korai időkben is rengeteg pirót használt, és igyekezett mindent kipróbálni, amit legálisan lehetett. Ha ezt nem tette volna, akkor sok esetben nem úszta volna meg, és a törvényes úton mindig meg kellett akkor állnia, amikor a pirotechnikus azt mondta, hogy ennél tovább nem mehet. Akár egy százdollárost is tarthatott volna a kezében, akkor sem engedték sok helyen, hogy ezeket használja, ezért új színpadot kellett használni, ahol nem volt tűz, azokat csak néhány helyen jelenítette meg. Néhány hatóság elég keményen bírálta el azt is, amikor a Mercyful Fate bulijain egy kecskeszarvból fújtak tüzet. Valami papírral is be volt borítva ez a szarv, és néha annyira átforrósodott, hogy előfordult, hogy egy kis arcszőrzetet is leégetett magáról.

Szeptember 12-én megjelent a Necronemesis című Usurper album. Megjegyzés: a banda egy King Diamond tribute albumra feldolgozta a Charon című dalt.

Néhány héttel ez után, mindössze 7 hónapnyi tagság után Davidet kirúgták a csapatból. Bár jó zenész volt, a csapat többi tagjával nem jött ki jól. Arról is szóltak a hírek, hogy a színpadon a rajongókkal szemben is arrogánsan viselkedett, például némelyeket kihívott, hogy verekedjenek meg. A többieknek nem tetszett ez a magatartás, ezért távozásra szólították fel. Az új ember pedig olyasvalaki lett, aki már egy évtizeddel korábban megfordult a bandában: Hal Patino. Visszatérését megelőzően Hal elment Svédországba, ahol a banda egy fesztiválra próbált, csak azért, hogy megmondja nekik, hogy „Szevasztok! Jó újra látni titeket.” Mind a King Diamond, mind a Mercyful Fate zenekar stúdiózás vagy turné előtt ott próbált. Hal jelezte, hogy ha basszusgitárosra van szükségük, akkor szóljanak neki. Ezért az amerikai turné előtt szóltak neki, hogy jöjjön. Tíz évvel ezelőtt olyan problémákkal küzdött, ami miatt a zenekar tagjai már nem tudtak megbízni benne, de ezeket akkorra már megoldotta. Nem sokkal ezután John Luke Hébert dobosnak gyermeke született és mivel több időt szeretett volna a családjával tölteni, elhagyta a zenekart. Ráadásul, ha ez még nem lett volna elég, Glen is bejelentette a távozását. Nem volt elég ideje a magánéletére, ezen kívül a testvérével, Shawn-nal közösen vitték az Eidolon zenekart is, a King Diamond mellett. Mindezek mellett ő is megnősült, és a feleségének már volt egy tízéves gyereke. Karácsonykor King és a Mercyful Fate gitáros Mike Wead beszélgettek arról, hogy kellene egy kisegítő gitáros, és Mike felajánlotta, hogy ha addig nem találnak mást, a turnén besegít. Kinget érdekelte a dolog és javasolta, hogy legyen ő az állandó tag. Mike nem tudta eldönteni, hogy mi legyen, mert nem akarta elhagyni a Mercyful Fate-et, de King azt mondta neki, hogy maradhatna ott is, mint ő, úgyhogy Mike hivatalosan is visszatért a King Diamond zenekarba. Ebben az időben King beszélt a korábbi dobossal, Mikkey Dee-vel is, hogy érdekelné-e ismét az állás. Mikkey azt mondta, hogy a következő lemezen szívesen játszana, de turnéra nem menne velük, mivel ő a Motörhead-ben zenél. Mivel King állandó embert akart, más lehetőséget kellett keresnie. Végül 2001 januárjában a 30 éves Matt Thompson szállt be. Ő kilenc éves kora óta zenél és korábban az előző bőgőssel, David Harbourral játszott a Michael Harris zenekarban 1996-ban. Mikor King meghallgatta azt az anyagot, amin Matt is szerepel, azonnal felvette vele a kapcsolatot és elhívta egy meghallgatásra, ami egy álom volt Matt számára, mivel régóta nagy Mercyful Fate és King Diamond fanatikus volt.

Black Rose: 20 Years Ago

2001 február 19-én King megjelentetett egy lemezt, aminek az anyagát 1980 szeptember 30-án rögzítették korábbi bandájának, a Black Rose-nak a próbatermében. Ez egy raktárépület volt Koppenhága külvárosában, egy bár alatt. A zenekar hetente négyszer próbált ott, ami tele volt sörösrekeszekkel. Annyit ittak, amennyit akartak, ha a hó végén rendesen kifizették a tulajt, és ezt ők becsületesen meg is tették. A felvétel minősége csodálatos ahhoz képest, hogy az egészet élőben vették fel egy kétsávos orsós magnóval, és nyolc mikrofonnal, ami a nyolcsávos keverőn keresztül egyenesen a magnóra ment. A szalagon nem is végeztek utómunkálatokat, ezért hallhatjuk, amikor az emberek beszélgetnek a számok között és nyílnak a sörök. Ennek az albumnak a címe King Diamond & Black Rose: 20 Years Ago A Night Of Rehearsal. Összesen 12 dalt tartalmaz, 11 eredeti Black Rose nótát és egy Golden Earring klasszikust, a Radar Love-ot. Szándékosan ezeket vették fel, nem pedig azokat a feldolgozásokat, amiket játszottak, azért, hogy hazavigyék és otthon esetlegesen javítsanak rajta. Ez egy érdekes este volt, bemelegítésnek játszottak néhány Deep Purple feldolgozást, mielőtt bekapcsolták volna a magnót. Akkoriban természetesen nem gondolták, hogy kiadják, főleg, hogy King később erős kísértést érzett, hogy néhány riffet felhasználjon. Először akkor jött az ötlet, amikor 2000-ben egy rendőrtiszt, aki egyébként King jó barátja, meglátogatta, és bemutatta néhány haverjának, akik mind King Diamond rajongók voltak. Leültek, zenét hallgattak, amikor Kingnek eszébe jutott egy régi felvétel, ami a kocsijában volt, és később ennek a Black Rose CD-nek az anyaga lett, és megmutatta nekik. Mindannyian fellelkesültek, és kértek belőle egy másolatot, de King nem akart adni. Ekkor mondták neki, hogy ki kellene adnia, hiszen ez is a karrierje része volt, és ekkor már elgondolkodott a dolgon. Említette Brian Slagelnek, a Metal Blade kiadó főnökének, aki azonnal elkezdett érdeklődni az anyag iránt. A felvételt csak maszterelni tudták, újrakeverni már nem. A kiadás kapcsán King felvette a kapcsolatot a Black Rose többi tagjával, és tájékoztatta őket az eseményről, aminek mindannyian nagyon örültek. Ők egyébként már évek óta nem találkoztak. Ekkor, 2001-ben Kurt egy újságnál dolgozott, Jesper egy hivatalban, Ib eladó volt, John pedig könyvtáros.