Whitefül

Voodoo

A következő King Diamond lemez, a Voodoo 1998 február 23-án látott napvilágot. Eredetileg The Plague lett volna a címe, és a hírhedt európai pestisjárványról szólt volna, ami századokkal ezelőtt söpört végig a kontinensen. Aztán ahogy nőtt a történet, King egyre inkább rájött, hogy nagyon sokban hasonlít a „The Eye” album sztorijára, ezért úgy döntött, félreteszi. Miközben az új sztori után kutatott, Chris Estes basszusgitáros, aki éppen főiskolára járt, beszélt neki a vudu vallásról. Mivel van könyvtári belépője, szerzett King számára öt könyvet. Miután elolvasta a könyveket, annyira a hatásuk alá került, hogy ebből lett az új történet. Egy interjúban egyszer azt mondta, hogy talán egy nap még a folytatását is megírja, akárcsak a „THEM” és a Conspiracy albumok esetében. Ezúttal vendég is szerepel a lemezen, King megkérte régi barátját, a Panterás Dimebag Darrell-t, hogy játsszon egy szólót a címadó dalban. Ezen kívül megkérte a borító készítőjét, Kristian Wahlint, hogy rajzolja meg a szereplőket is egy-egy tarot kártyára, akárcsak a történet helyszínét bemutató térképet. Így kezdte a sztori megírását, miután belemélyedt a vudu spirituális oldalába. Azzal kezdte, hogy rajzolt egy térképet, amin rajta volt az egész környék. Ez lett később az alapja annak, ami a borítóban is szerepel.

Valami furcsa történik az Unclean Spirits című dalban, mikor a végén hallgatjuk a démon beszédét. Eredetileg valami olyat akartak odatenni, amit King mond el, és később úgy hangozzon, mintha néhány démon beszélgetne, de nem igazán működött, ezért fogták a szövegeket, megfordították, lejátszották visszafelé és lelassították. Fogták azokat a részeket amik a legjobbak voltak, ezeket kivágták a többiből, szóval a végére már fogalmuk sem volt, hogy mi sül ki belőle. De így visszafelé lejátszva ki lehet venni néhány hangot, ami olyan, mintha szavaknak hangoznának, ami azért elég durva. Ha nagyon figyelsz, hallhatsz benne olyanokat, mintha démonok nevetgélnének, majd néhány dolgot mondanak. Elsőként valami ilyesmit hallunk: „Őszentsége”. Aztán valami ilyen következik: „Ártatlan kisfiú vagyok”. Az egyik sorban pedig mintha ezt hallanánk: „Kibaszott gyilkos vagy”. King tudni akarta, hogy mit mondott valójában, az eredeti felvételen milyen hangokat hall, ezért ismét visszafelé játszotta le. Miután ezt megtette, némi időbe telt, de rájöttek, hogy négy, teljesen összefüggő mondatot hallanak. De ezt tényleg teljesen véletlenszerűen összevágott részek voltak. Még ennél is durvább, hogy mit mond ebben. Nagyjából ezek a mondatok jöttek ki: „Tűnj el innen, te takony”, „Belepisálok a szentelt vizedbe”, „Égj a Pokolban”, és „Dugd fel magadnak buzi”. Úgy tűnhet, mintha tényleg így tervezték volna, de teljesen véletlen volt. Kinget teljesen megdöbbentette a dolog.

Ezen az albumon egy új producerrel dolgoztak, mivel Tim Kimsey nem tudta vállalni egy másik munka miatt, de ettől függetlenül a csapat barátja maradt. Sterling Winfield vette át a helyét, ő már a Mercyful Fate In The Shadows lemezén is dolgozott, mint segédhangmérnök. Hosszú ideig dolgozott együtt a Panterával, mivel annak idején a basszusgitárosuk, Rex technikusa volt, és hangmérnökként is segítette őket. Ezen kívül új stúdióba is mentek, mert sokkal jobban szerették, hogy itt csak egy stúdió van, szemben a régivel, ahol négy volt egy komplexumban. Az újonnan választott hely körülbelül olyan hangulatot árasztott, mint azok, amelyeket a korai időkben használtak, csak annyi volt a különbség, hogy sokkal jobb volt ebben a felszerelés.

Alig néhány nappal a Voodoo megjelenése után Herb kilépett a zenekarból, családi okokra hivatkozva. A helyére a kanadai Glen Drover érkezett. Még 1992-ben történt, hogy küldött egy videofelvételt Kingnek, amin néhány régebbi King Diamond dalt játszik. Kingnek nagyon tetszett az anyag, és megígérte, hogy ha szükség lesz a jövőben új tagra, akkor fel fogja hívni, és a továbbiakban is barátok maradtak. Számos rajongó és kritikus mondta, hogy a Voodoo az utóbbi évek legjobb King Diamond lemeze lett, ellentétben a The Spider’s Lullabye és a The Graveyard lemezekkel, amelyek, bár jó kritikákat kaptak, nem ütötték meg ezt a szintet.

Dead Again

1998 június 3-án a Mercyful Fate-en volt a sor, és kiadták a Dead Again című anyagot, melynek a címadó nótája a maga 13 percével a leghosszabb szerzeményük volt, amit valaha rögzítettek. Eredetileg nem tervezték, hogy így lesz, Hank egyszerűen csak dolgozott néhány riffen, és egyszer csak rájött, hogy mindnek hasonló a hangulata, ugyanazokat az érzéseket keltik, ezért elkezdte őket összefűzni. A hosszúság nem nagyon számított, viszont nagyon olyan érzést keltett benne, mint ami a Satan’s Fall megírásának idején volt benne. A szövege teljesen őrült, King saját bevallása szerint ez volt a leghátborzongatóbb szöveg, amit valaha is írt. Az előző élettel, halállal és reinkarnációval kapcsolatos nézeteit, hitét írja le. A dalban szereplő személy a dal felénél rájön, hogy már nem kaphat semmit az élettől, miért ne kezdhetné elölről. Úgy hiszi, hogy nem először él, volt már itt korábban, erre akkor jön rá, amikor végigmegy a korábban látott dolgokon. Aztán lát valami újat, amit még nem tapasztalt azelőtt. Azon gondolkodik, hogy lehet, hogy talán ez az utolsó szint, és még ha így is van, nem fél tőle, hanem elfogadja.

Az album végére egy meglepetést tettek, ez pedig a Crossroads című dal hirtelen megszakadása volt. Eredetileg lassan elhalkult volna, de túl erőteljesnek találták a nótát, hogy ezt tegyék vele. Azt gondolták, hogy egyszerűen csak megállítják, meglepetés gyanánt. Hallgatod a lemezt, és egyszer csak a végénél néma csend… Egy különleges hangulatba hozza a hallgatót, és pontosan ez volt a banda célja is. A kiadó emberei és a gyártók mind felhívták őket, és kérdezték, hogy lemaradt a dal egy része, vagy szándékos volt. Ezekből a reakciókból tudták, hogy ez működni fog. Készült egy videoklip is a The Night című dalra, amihez a képi anyagot a Metalfesten vették fel. 1998 nyarán a Mercyful Fate visszament Dél-Amerikába turnézni, ahol elnyerték a Leginkább Várt Nemzetközi Zenekar díjat. Még Dél-Amerikában, egy nagyon meleg napon, mikor legalább 35 Celsius fok volt, a banda bevásárló körútra ment Sao Paulo-ba, hogy kétezer ember várt rájuk. Szó szerint futottak az életükért, mivel az ottaniak fanatikusak voltak: sírva közeledtek hozzájuk, ami miatt elég kényelmetlenül érezték magukat. Természetesen nagyon hízelgőnek találták, de nem igazán tudták, hogy mit tegyenek. Mikor elhagyták a boltot, negyven rendőr és húsz biztonsági őr sem tudta visszatartani a tömeget. Rohanva kellett végigmenniük a bolton. Kétségtelen, hogy a banda nem vesztette el fanatikus rajongótáborát. Még egy személyes dolog: King ebben az évben vált el feleségétől, Deborah-tól. Egy koncerten találkoztak először 1988-ban. Ő is Texasban és, és a mai napig is jó kapcsolatban vannak.

9

1999 februárjában és márciusában a banda a Nomad stúdióban dolgozott új lemezén, ami június 15-én jelent meg, és egyszerűen csak a 9 címet viselte. Megjelentették korlátozott példányszámban, 500 példányban, egy picture lemezen is, ami két óra alatt elfogyott. A japán verzión szerepelt egy bónusz nóta is, egy kétperces instrumentális szerzemény, amelyben csak egy gitár szól. Ennek S.H. volt a címe, és bár van néhány olyan pletyka, hogy a Shermann Hank-ből jön a cím, de valójában Silent Hill-t jelent. Mialatt Hank a dalon dolgozott, valaki a Silent Hill című videojátékkal szórakozott. Bár a dalnak semmi köze a játékhoz, a címét onnan kapta. A legfontosabb ok, ami miatt az album a 9 címet kapta, hogy ez volt a kilencedik nagylemezük. Emellett ez egy mágikus szám, egy fontos szám azoknak, akik számmisztikával foglalkoznak. Ráadásul ez a sátánizmus száma is. Mindegy, hogy hogy adod össze a részösszegeket, mindig a 9-et kapod meg. 9x9=81 és 8+1=9, 9x7=63 és 6+3=9. A 666 szintén a 9 többszöröse, 6+6+6=18 és 1+8=9. Ez volt az első címötlet is az album kapcsán. Minél többet gondolkodott King ezen, annál inkább úgy érezte, hogy ez a helyes cím. Egy másik érdekesség, ami az album utolsó simításainál derült ki, hogy a dalok felének 180bpm-es az üteme, és 1+8+0=9. És természetesen ha az 1999-et megfordítjuk, akkor megkapjuk a három hatost. Ezen kívül Hank lakásának a száma 531 volt, ami újra a 9-hez vezet. Minden efelé mutatott, ezért egyértelműnek tűnt, hogy ez legyen az album címe is. Itt döntötte el a banda, hogy módosítja a logót, először azóta, hogy 18 évvel azelőtt megalkották. A borítót az a Thomas Holm rajzolta, aki régebben többször is készítette nekik, egészen a korai időktől. Teljesen hatása alá kerültek, úgy írták meg a dalokat, mintha a borító lett volna a háttértörténet. Súlyosabb lett a hangzás is, nagyjából olyan, mint a Don’t Break The Oath-é. A címadó dal volt Mike Wead első munkája a zenekar számára. Már megírta saját magának, mikor King és Hank meghallották, és úgy gondolták, hogy teljesen belepasszol a Mercyful Fate zenéjébe. Elkezdtek gondolkodni egy új videoklipen is, de ez sajnos sosem valósult meg, mivel nagyon sietni kellett, mert kaptak egy felkérést a Metallicától, hogy menjenek velük egy tízállomásos Európa turnéra, nagy helyszínekre. Mindenképp szerettek volna egy ilyen körutat, de ezt későbbre tervezték, ezért nem maradt idő új videoklip készítésére.

Az egyik bulin, Milánóban a Gods Of Metal fesztiválon, 1999 június 5-én Kinget és Hanket felhívta a Metallica a színpadra, hogy játsszák el a teljes Mercyful Fate egyveleget, amely az 1998 novemberében megjelent Garage Inc. című lemezükön szerepelt. Ebben az egyvelegben öt klasszikus csendül fel: a Satan’s Fall, a Curse Of The Pharaohs, az A Corpse Without Soul, az Into The Coven és az Evil. Ezt megelőzően King és Hank kétszer próbáltak velük, csak azokat a dalokat, amik itt szerepeltek. A közönség megőrült, mikor ők ketten a színpadra léptek a ráadás blokkban, mivel Kingen nem volt arcfestés, egyszerűen csak felálltak a színpadra és elkezdtek játszani. Ez egy felejthetetlen élmény volt.

Néhány klubban, ahol felléptek, King monitorait kivitték, és így alig hallotta magát. Ezek a monitorok teljesen egyedi építésűek voltak. A Voodoo turné során egy norvég hangmérnök vett egyet, hazavitte és lemásolta, hogy legyen egy tartalék. Ezek a monitorok rendkívül nagy teljesítményűek, egyszerre nagyon jók és tisztán szólnak. King jól hallott, mikor közel volt hozzájuk, de volt egy különleges része, ami visszavezette a hangot hozzá, mikor távolabb van. Bárhol is áll a színpadon, ugyanazt hallja. Nagyon jól hallja magát és nagyon természetesen. Nincs is más, amire szüksége van, csak ezt a négyet használja. Ez a többi srácnak is segít, mikor szólóznak és előremennek a színpadon, valamint azok a falsetto részek az énekben nagyon össze tudnak zavarni mindent. A 9 turné amerikai részén a Mercyful Fate balesetett szenvedett a turnébusszal. Szerencsére nem volt súlyos, mivel csak harmadik félként kerültek bele. Ez valahol Oklahoma City környékén történt a reggeli órákban, és majdnem mindenki aludt a hálóhelyén. Reggel 8 óra körül lehetett és egész éjszaka úton voltak. Egy kis pick-up rohant bele egy teherautóba, és kisodródás közben úgy nekiment a busznak, hogy az majdnem felborult, de szerencsére a kerekein maradt. Mindenki megrémült és azonnal felébredtek az ütközés hatására. A busz azonnal megállt, King előreszaladt, és mindenki kiszállt, hogy megnézze, mi történt. A busz oldalát elég csúnyán meghúzták, és el is volt deformálódva. Valahol meg kellett állniuk és négy-öt órájuk ráment arra, hogy megjavítsák.. Szerencsére senki nem sérült meg, még a pick-upban ülők sem súlyosan, de nagyon közel voltak egy komoly szerencsétlenséghez.

A Mercyful Fate turné után a King Diamond vonult stúdióba 2000 január 3-án, hogy felvegye az új lemezét. A munkálatok megkezdése előtt Chris Estes élete megváltozott, mivel megnősült. A feleségének volt egy tízéves lánya, szerettek volna egy másik gyereket. King megkérdezte tőle, hogy tudná-e vállalni a turnét is, mivel nem akarta, hogy csak a lemezen szerepeljen és a koncertekre új embert szerezzen. Végülis Chris úgy döntött, hogy kilép, és a helyére John Luk Hébert egy régi barátja került, akivel egy évtizede közös bandában zenéltek. Ő volt David Harbour, aki szintén Dallasban élt és mindig is nagy King Diamond fanatikus volt. Február 19-én lett hivatalosan a zenekar tagja.

2000 január 11-én a Metal Blade kiadott egy válogatás DVD-t, ami a Metalmeister címet viselte, és az első DVD, amin a Mercyful Fate is szerepel. Mintegy 17 videoklip található a korongon 13 különböző zenekartól. A banda a The Uninvited Guest-tel és a Witches’ Dance-szel szerepel.