Whitefül

„The Eye”

Néhány hónappal később a banda beköltözött a koppenhágai Sweet Silence stúdióba, hogy 1990 júliusa és augusztusa folyamán felvegyék az új lemezt. Ez ugyanaz a stúdió volt, ahol a Brats lemezét keverték egy évtizeddel korábban. Az új anyag, a „The Eye” október 30-án jelent meg. A zenekar sokat fejlődött dalírás terén, akárcsak King hangja, ami saját bevallása szerint kevésbé volt éles és irritáló. Sokkal több kórust is használtak, mint az előző anyagokon, annak ellenére, hogy ez is egy konceptalbum volt. Korábban annyira nehéz volt összerakni a sztorit, hogy minden kórus más volt. Ezúttal azonban olyan dalokat írtak, amikben biztosak voltak, hogy az emberek megjegyzik és együtt éneklik velük. Szövegileg pedig a történet nagy része sajnos igaz volt és a karakterek valódiak, ellentétben a többi King Diamond lemezzel. A központi figurák abból a korszakból származnak, amikor mindennaposak voltak a boszorkányégetések, a kínzások, és mindez rendkívül jól volt dokumentálva: az inkvizíció korából. Az egyetlen dolog, amit King a sztoriba épített, az a Szem-nek nevezett nyaklánc volt, minden más igaz. Andy-n és Kingen kívül a banda többi tagja is nagyobb szerepet kapott a dalírásban. A másik dolog, amiben ez a lemez különbözött a többitől, az a dob felvételének körülményeiben volt, ugyanis a nagy részét dobgéppel vették fel, aminek Snowy nem nagyon örült. Emiatt sokan azt hitték, hogy nem is játszik a lemezen. Valójában játszott, de elektromos cuccon, nem hagyományos dobokon.

Sajnos a Roadrunner hirtelen elvesztette az érdeklődését a zenekar iránt, emiatt nem is promotálta az albumot, és ezúttal nem is készült videoklip. Turné sem követte a megjelenést. Valójában egy koncert azért volt, 1991 július 21-én Koppenhágában. Ezen a bulin mindössze az Eye Of The Witch-et játszották, majd színpadra lépett néhány korábbi Mercyful Fate tag, és egy egyveleget játszottak olyan dalokból, mint a Satan’s Fall, a The Oath, a Dangerous Meeting, a Nuns Have No Fun és az Evil.

Ebben az időben a zenekarnak nem csak a kiadóval voltak problémái, de néhány tagjával is. Hal-t is és Pete-et is kirúgták, nagyjából ugyanabban az időben. Hal viselkedésével voltak problémák, ami miatt nem tudtak tovább megbízni benne. Ugyanez történt Pete-tel is, feltehetőleg alkoholproblémái voltak. Nem az, hogy állandóan ivott, de amikor igen, akkor teljesen elvesztette az eszét, és tört-zúzott maga körül, nem kímélve az embereket sem. Ez nagy probléma volt, ráadásul még azzal is elősegítette a kirúgását, hogy a zenekar néhány felszerelését ellopta. Annak ellenére, hogy később sokmindent visszaadott, néhány dolog még mindig nála van, de ezt ügyvédekkel nem lehet lerendezni. Később teljesen abbahagyta az ivást, és elment rehabilitációra. Ő és Hal később alapítottak egy új zenekart Blakk Totem néven. A King Diamond zenekar új basszusgitárosa Snowy régi barátja, Sharlee D’Angelo lett, és ő volt az egyetlen, akit meghallgattak. Eredetileg gitárosként kezdett 10 évvel azelőtt, de nem sokkal később átváltott négyhúrosra, kb 1988 körül, mivel rájött, hogy basszerost mindig keresnek, ellentétben a gitárosokkal. Ezt jól tette, és King tökéletes választásnak tartotta, és azt mondta róla, hogy egy zenei zseni, mindent le tudott játszani, és a zenei ízlése hasonló volt a banda többi tagjáéhoz. Snowy és Sharlee körülbelül 15 éves koruk óta ismerték egymást, mióta Snowy melléjük költözött, és együtt is zenéltek egy punk zenekarban azzal a Michael Moon-nal, aki az Abigail turnén kisegítette Kingéket. A gitáros posztra három embert hallgattak meg, és végül Mike Wead-re esett a választás, akit a Candlemass tagjai is erősen ajánlottak, mivel jó barátok voltak Kinggel. Ők 3 évvel azelőtt találkoztak az Abigail turnén, amikor Mike éppen a Candlemass-ban játszott, és a King Diamond előzenekara voltak. Akárcsak Snowy és Sharlee, ő is nagy Mercyful Fate fanatikus volt már a kezdetektől. Ezzel Kingen kívül az összes tag svéd lett a csapatban.

Még ugyanebben az évben King felkérést kapott, hogy írjon zenét egy alacsony költségvetésű filmhez, aminek Boggs lett volna a címe, egy pap után. Ezen kívül egy rövid szerepet kapott is volna, a rendező folyamatosan küldözgette a forgatókönyvet. Ő és Andy 3-4 dalt megírtak, de aztán anyagi okok miatt a film soha nem valósult meg. Ráadásul egy földrengés még el is pusztította a stúdiót. Az emberek pedig abba a projektbe lettek átirányítva, amely Wes Craven klasszikussá vált ötletén, a Rémálom az Elm Utcában címűn dolgoztak.

A következő évben kijött egy koncertalbum In Concert 1987 – Abigail címmel. Ez volt az első hivatalos élő felvétel, az anyagát pedig 4 évvel korábban rögzítették az Európai Abigail turnén 1987 novemberében és decemberében. A dalok különböző helyszíneken lettel felvéve, mint például a londoni Hammersmith Odeon, vagy a németországi Karlsruhe. Ezeket a dalokat a hangmérnök vette fel a saját szórakoztatására, és mindössze egy kazettás magnóról keverte, nekik pedig semmi beleszólásuk nem volt. Nem tudták keverni, mert nem volt mit, minden szólt minden mikrofonból. Ez eredeti keverést megőrizték, és utólag már nem nyúltak hozzá. Ráadásul semmilyen hibát vagy technikai problémát nem korrigáltak utólag, mivel King azt akarta, hogy pontosan úgy szólaljon meg, mint egy valódi koncert, a hallgató képet kap arról, hogy valójában hogyan is szólalnak meg, különösen King hangjával, a hangszereléssel és a nagy váltásokkal kapcsolatosan. Minden teljesen természetesen szól, minimális visszhanggal. Sőt, ha nagyon figyel az ember még azt is lehet hallani, hogy egy bizonyos résznél az egyik gitárosnak elszakad a húrja, és van egy rövid ideig hallani, hogy nem játszik.

Abban az évben július 7-én King talált egy dohos kis dobozt „Játékkatonák” felirattal a padlásán. Kinyitotta, és néhány jelöletlen kazettát talált benne. Lejátszotta őket, és kiderült, hogy a négy évvel azelőtti, Abigail turnén készült felvételek vannak rajta. A „The Eye” album szegényes promócióját látva King számára egyértelművé vált, hogy amilyen gyorsan csak lehet, el kell jönniük a Roadrunnertől. Sajnos azonban a szerződésben benne volt egy koncertalbum megjelentetése is. Bár ezek a kazetták nem voltak jó minőségűek, annyira azért mégis, hogy a nyers hangzás ellenére ki lehessen adni, ezzel teljesítve a szerződés feltételeit.

A Mercyful Fate újjáalakulás

1992-ben King hallott egy új muzsikát: Hank Shermann és Michael Denner új bandát alapított Zoser Mez néven. Ezen többek között feldolgozták a Mercyful Fate egyik dalát, a Desecration Of Souls-t. A nóták hangulata a régi jó Mercyful Fate-es napokra emlékeztette Kinget. Hank eljátszott a régi banda újjáalakításának gondolatával. Mindannyian jó barátok maradtak, ezért nem volt túl nehéz ismét összegyűlni. Mindannyian egyetértettek abban, hogy újjá kellene alakítani a zenekart, de nem hívták meg Kim Ruzz dobost, mivel Michael nem akart vele játszani. A dobos nélküli banda megkérte a Zoser Mez ütősét, Morten Nielsent, hogy szerepeljen az új anyagon.

Júliusban hivatalossá vált: a Mercyful Fate visszatér. Még ebben a hónapban megjelent egy válogatáslemez Return Of The Vampire címmel. Ez 9 régi demófelvételt tartalmazott az 1981 elejétől 1982 elejéig tartó időszakból. Nem csak ettől a bandától szerepeltek rajta felvételek, hanem a Danger Zone-tól is két nóta: a Leave My Soul Alone és az M.D.A. Aztán decemberben egy második korong is napvilágot látott, ez volt az A Dangerous Meeting. A kiadó szerint a legjobb King Diamond és Mercyful Fate dalok szerepeltek rajta, bár a borítón csak a King Diamond zenekar logója volt látható. Bár hivatalos kiadvány volt, ezt egyedül a kiadó rakta össze, egyik zenekar tagjaitól sem kért hozzá segítséget. King nem mondott semmi jót a lemezről, mivel elhibázottnak tartja, hogy a két különböző stílusú bandát egy kiadványon mutassák be, sőt, még azt sem akarta, hogy megjelenjen. Mindenesetre ezzel a két kiadvánnyal végre teljesítették a Roadrunnerrel kötött szerződést, innentől nem volt akadálya, hogy egy öt lemezre szóló szerződést írjanak alá a Metal Blade kiadóval.

Ebben az időben még Dániában King egy demót is felvett a készülő King Diamond lemezhez, mivel visszament az Egyesült Államokba. Ebben az időben költözött Dallasba is, ahol jelenleg lakik. A texasiak nagyon régivágásúak és hasonlóak ahhoz, amihez Dániában hozzászokott, pont az ellentéte Los Angelesnek, ami nem az ő világa volt. Dallasban az emberek megismerték az üzletben, és megszólították, de ezt elég könnyen tudta kezelni. Ez a költözés főleg üzleti okokkal magyarázható, mivel a piacuk 60%-a az USA-ban volt. Mindig könnyebb innen irányítani a zenekart, ezen kívül az új háza nagyobb is volt, mint az előző. Itt már lehetett dolgozószobája is, olyan ahová bevihette az összes felszerelését. Ezt a régi lakásában nem tudta megtenni, mert ott túl kicsi volt a hely. Mostanra Kingnek nem volt indoka visszaköltözni Dániába, jól érezte magát Texasban, most már ez az otthona.

Még 1992-ben, miközben King a költözéssel volt elfoglalva, közben volt egy kis szabadideje, és elkezdett írni egy könyvet a „THEM” és a Conspiracy albumok történetéből. Ténylegesen azonban csak az első két fejezet készült el. A történet nagyon brutális lett és további olyanokat tartalmazott, amelyek előzőleg nem jelentek meg sehol. A történet összes szereplője benne volt, de még jó néhány új karakter is helyet kapott. Például ebben a két karakterben a Nagypapa halála is előkerült. Sajnos azonban nem igazán volt ideje arra, hogy befejezze a történetet, de néhány barátja, akik olvashatták az elkészült részeket, azt mondták, hogy nagyon jó, és mindenképp be kell fejeznie. Egyszer szeretne két-három hónapos szünetet, amikor nem kell semmi mást csinálnia, és akkor befejezhetné a történetet. Ez lenne az egyetlen módja, hogy elkészüljön vele. Aztán kellene találnia egy kiadót, aki eléggé reklámozza majd, és talán készülhet egy forgatókönyv is belőle, de ez időigényes, és nagyon hosszú folyamat.