A bemutatkozó szövegben ugyan az áll, hogy itt lemezismertetők és esetleg koncertbeszámolók lesznek olvashatóak, de a közelmúltban olvastam valamit, és úgy döntöttem, hogy ezt lefordítom, és közzéteszem itt. Ez pedig nem más, mint a Mercyful Fate és a King Diamond zenekar teljes és részletes története. Az írás kb 20 részben fog kikerülni, mert iszonyú hosszú. Természetesen hatalmas köszönet illeti Andy Allent, hogy engedélyezte számomra írása felhasználását.
Kezdetben…
King Diamond a dániai Koppenhágában született 1956 június 14-én Kim Benedix Petersen néven. Van egy három évvel fiatalabb öccse, akivel gyerekkorukban közös szobában laktak és a Koppenhágához közeli Hvidovre városában nőttek fel. Saját bevallása szerint jó gyermekkora volt, egy kicsit szigorú, de rengeteg szabadsággal. Szülei mindig megbíztak benne és ő sem adott okot arra a szüleinek, hogy ne ezt tegyék. Bár ők kereszténynek vallották magukat, mindig büszkék voltak arra, amivé fiuk vált. A II. világháború alatt King apja a dán ellenállás tagja volt, de lelepleződött és a Gestapo elől Svédországba menekült, mielőtt még elkapták volna. Ő mesélt Kingnek a tapasztalatairól, a szörnyűségekről, amiket ő később úgy álmodott meg, mintha ő lett volna az apja helyében. 1971-ben, tizenöt éves korában megkapta első lemezjátszóját és vett is gyorsan két bakelit lemezt is hozzá: a Deep Purple-től a Fireball-t és a Black Sabbath-tól a Master Of Reality-t. Egy másik banda, a Led Zeppelin volt az, ami ténylegesen a zene felé fordította King érdeklődését, különösen az első lemezük, mivel nagyon szerette Jimmy Page gitárhangzását. Valószínűleg ennek hatására vette meg első gitárját is. Feltehetőleg ebben az időben kezdett dohányozni is, előbb, mint énekelni, viszont a drogok soha nem érdekelték. Kétszer szívott marihuanat de nem érdekelte tovább. Ezen kívül, még fiatalkorában majdnen profi futballista lett. Már jóideje gitározott, és annyira jó volt, hogy az év gitárosának választották meg abban a klubban, ahol rendszeresen fellépett. Miután befejezte az általános iskolát, jelentkezett középiskolába, de gyakran kimaradt; inkább a haverjánál hallgattak régi Mountain felvételeket. Nem volt valami szorgalmas diák, ennek ellenére jó jegyeket kapott, mert nagyon könnyen tudott memorizálni dolgokat, dolgozatírás előtt elég volt egyszer átolvasnia a haverjai házi feladatait. Jó magatartású volt az iskolában és az osztálytársai tisztelték. Három-négy rock fanatikus társával egy klikket alkotott, akiket békén hagytak, amíg a jegyeik jók voltak. Néha megviccelték a tanáraikat, egy-két alkalommal nem mentek be a suliba, de ezek ártalmatlan viccek voltak. Egy idő után egyre jobban érdekelte a zene, hobbi szinten. Nem tudta, mi történt, de nehéz volt egyszerre focizni és muzsikálni, úgyhogy az egyikről le kellett mondania. Így hát abbahagyta a futballt és elkezdett komolyan foglalkozni a zenével.
Első bandák
Zenei karrierjét 1973-ban kezdte, mikor gitárosként belépett egy négytagú formációba, amely a Brainstorm nevet viselte. Velük adta első koncertjét is 1976-ban; a városkának volt egy nagy épülete, ahol egyszerre akár 10 banda is gyakorolhatott. Úgy érezték, hogy itt adhatnak egy koncertet. Minden zenekarnak saját cuccot kellett hozni és mindegyikük 3 dalt játszhatott. A Brainstormnak már elég szép hírneve volt, az arcfestés és minden miatt. Teljesen különbözőek voltak a többi bandától, akik mindannyian popzenét játszottak. King először akkor javasolta az arcfestést, miután meglátta Alice Cooper Welcome To My Nightmare című showját, valószínűleg a szeptember 3-i koncertjén, amit Koppenhágában, a The Falkoner Theaterben tartott. Mind a mai napi Alice Cooper gyakorolja a legnagyobb befolyást Kingre. Nem csak a Brainstorm játszott metalt ebben az időben, de ők olyan hangosan tették ezt, hogy más zenekar fele ilyen hangerőn sem játszott. Ez teljesen más volt, mint az eddigiek, és a Brainstorm tagjai úgy gondolták, hogy sokra viszik még, ezért úgy döntöttek, hogy elkezdenek művészneveket használni. Az egyiküket Mike Wistnek hívták, egy másikat Jessie Jamesnek, és Kimet King Diamondnak. Egyébként már nem tudja, honnan jött ez a név, de gyorsan megragadt benne. Ebben az időben találta meg első munkáját is, 21 éves korában, miután befejezte az iskolát, vegyészként kezdett dolgozni.
Ugyanebben az időben, 1977 márciusában Koppenhágában egy René Krolmark nevű fiatal srác megvette első gitárját, egy Les Paul másolatot. A suliban különböző bulikba járt, ahol Black Sabbath-ot és Deep Purple-t szoktak nyomni. Később a KISS fogta meg, és ez inspirálta arra, hogy gitárt ragadjon; úgy szeretett volna játszani, mint Ace Frehley. Aztán felfedezte a Judas Priestet, ami a legmeghatározóbb volt számára. A későbbi dalaiban is érezhető ennek hatása. Hasonlókat váltott ki belőle Michael Schenker és Uli Jon Roth is. René viszont King zenei pályafutására volt nagy hatással, mikor megalapította néhány haverjával a Brats nevű punk-rock formációt 1978 májusában. Ekkor változtatta meg a nevét is Hank De Wank-ra. A cspat többi tagja: Franz De Zaster (valódi neve: Michael Gorm, ének), Mickey Rat (Michael Hillerup, basszusgitár), és Eddie Haircut (Milan Balsgaard, dobok). Ezzel az új felállással a Brats már kapott egy kis figyelmet a dán punk színtértől, és feltűnt a „Paere Punk” nevű válogatáson három dallal, melyet egy helyi kiadó, a King Pear jelentetett meg. Ezek után a bandában változások zajlottak, és 1979 tavaszán, mivel Hank egyre jobban fejlődött zeneileg, két új zenészt állított csatasorba, mindkettő jóbarát: Yenz (valódi neve Jens Arnsted, énekes és basszusgitáros) és Monroe (valódi neve Lars Nybo, dobos). A próbáik során kezdett egyértelművé válni számukra, hogy kell egy második gitáros is, hogy a hangzásuk súlyosabb legyen, úgyhogy egy barát csatlakozott hozzájuk, Denner (a valódi neve Michael Denner). Ők ketten még 1978-ban találkoztak egy punk koncerten. Denner emlékezett rá, hogy Hank egy bőrdzsekit viselt, Black Sabbath és KISS felvarrókkal. Abban az időben még nagy szó volt, ha olyanok találkoztak, akiknek ugyanolyan volt a zenei ízlésük, úgyhogy bemutatkoztak egymásnak és később barátokká váltak. Ezekkel az új tagokkal a banda egy súlyosabb irányba indult el, és 1980 januárjában egy három albumra szóló szerződést kötöttek a CBS-szel, akik rögtön ki is adták a B-Brains című dalukat kislemezként. A dal szerepelt a kiadó válogatás albumán is, jól ismert külföldi zenészek dalaival együtt. A Brats volt az első dán hard rock zenekar, amelyik szerződéshez jutott. 1980 februárjában és márciusában a koppenhágai Metronome Studio B-ben dolgoztak első lemezükön, amit a Sweet Silence stúdióban kevertek. Amíg vártak az album megjelenésére, 1980 tavaszán a banda országos turnéra indult. Augusztusban aztán megjelent a lemez, amely a Brats címet viselte. Mindössze 2000 példány készült belőle. Alapvetően heavy metal lemez, némi punkos beütéssel. A 12 dalból 8 metal, 3 punk és egy orosz népdal, melyet Denner énekelt oroszul. Ez egy nagyon fontos lemez volt számukra, mivel stúdiótapasztalatot szereztek, egy jó szerződést rádió és tévéfelvételekre, és ennek köszönhetően a sors összehozta őket az angol menedzserrel és publicistával, John Kibble-lel. A reményekkel ellentétben azonban a lemez nem fogyott valami jól Dániában, viszont Franciaországban egész jó eladási mutatókat produkált, ezért úgy határoztak, hogy elindulnak egy francia körútra. Két hónappal később, 1980 októberében, a bandán belüli feszültségek következtében Denner kiszállt, akit Carsten Van Der Volsing-gal pótoltak. A kritikusok nagy része Yenz énekét kifogásolta, ezért új énekest kellett keresniük.
